Egy falat Róma

Imádtam Róma hangulatát, az egymást érő monumentális épületeit, a trattoriákból áramló utánozhatatlan illatokat, a városlakók derűségét, a pincérek kedvességét. Azt is jó volt hallgatni, amikor civakodtak egymással az olaszok, még az is olyan szeretettel teli és dallamos volt. Bárhova is tértünk be, nem tudtunk rosszat enni, minden fogás "igazi" olasz alapanyagokból készült és mindez elég volt ahhoz, hogy minden falattól fülig érjem a szám és azt érezzem, hogy erre a helyre bármikor kiutaznék akár csak vacsorázni egyet.

A városi nagy piacon, a Campo dei Fiori-n járva pedig arról álmodoztam, hogy a közelben van egy kis lakásunk, ahová hazaviszem a biciklim fonott kosárkájában a piacon frissen vásárolt zöldségeket, sajtfélét és a jó kis prosciuttót, amiből azonnal hozzálátok az ebéd elkészítéséhez, és természetesen a virágokkal, borostyánnal futtatott erkélyünkön fogyasztanánk el... Tudom, menthetetlenül romantikus vagyok, de teljesen el voltam ájulva önmagában csak attól, hogy legalább 20 féle gyönyörűséges paradicsomot láttam a piacon. 

Imádtam jegyet kérni és pizzát rendelni olaszul, élveztem a melegítő és energiát adó napsütést, a csodás őszi fényeket, a napsugár tükröződését az ódon épületeken és a kopott házak pasztell színűre festett ablakait, élettel és illatokkal teli tereit fotózni.

Jártam már néhány európai országban, városban, de egyik sem lopta be magát úgy a szívembe, mint Olaszország. Nagy kedvencem volt a Cinque terre vidéke és ezt az érzést hozta el Róma is, csak egy nagyvárosban megsokszorozva mindazt, amit ott 10 nap alatt éltem át. Persze nem lehet a két kirándulást, helyszínt egymáshoz mérni, mindkettő másért csodálatos, de az biztos, Rómát látni kell... 

Az ősztől tavasz elejéig tartó időszak kifejezetten kellemes városnézésre, ha az igazi, turistáktól nem zsongó Rómát szeretnénk megismerni. Csak ajánlani tudom, főleg a hozzám hasonló, olasz gasztronómiáért rajongóknak.