A fantasztikus nő a kiváló borok mögött

Magyarország egyik legelismertebb női borásza vagy, elképesztően jó minőségű, különleges borokat tudhatsz a hátad mögött Tokajban és a Szent György-hegyen is. Bár a világ nagy bortermő vidékeit bejártad, a sokszínű borász tapasztalataidat mégis itthon, Tokajban szeretted volna kamatoztatni. Hogy látod, hány palackra elegendő bort hozhat még neked ez a csodálatos borvidék?

Mindig is nagyon szerettem volna Tokajban dolgozni. Úgy gondoltam, hogy ez egy világhírű borvidék volt egykor, de a 80-as 90-es évekre fokozatosan megkopott a fénye. A rendszerváltás azonban új lendületet adott a fejlesztéseknek és a szemléletnek, eljött az idő és a lehetőség, hogy újra élvonalba kerüljön. Szerettem volna ennek a munkának, folyamatnak a részese lenni. A borászat dinamikusan fejlődő iparág, így maguk a külföldi, szakmai kirándulások is inspiráltak abban, hogy a pincészeti technológiát és a borkészítést fejlesszem évről évre. Számos technológiai, és szemléleti újítást vezettem be korábban Gróf Degenfeld Szőlőbirtoknál, majd a Barta pincészetnél. Itt rátaláltam álmaim dűlőjére is. Ez egy visszautasíthatatlan ajánlat volt számomra, hogy az Öreg Király dűlőn dolgozzak, erre a különleges, első osztályú terroirra nem lehetett nemet mondani.

Számomra a fókusz mindig is az elegancián volt a rusztikussággal szemben, és ezzel egy kicsit más irányvonalat teremtettem mind a száraz dűlős tételek, mind az édes, tokaji borkülönlegességek terén.

Eredetileg egy rövid időszakot terveztem, egy “aszúnyi” időt, ami akkoriban 3 évet ölelt volna fel, de valahogy minden évben úgy éreztem, hogy még egy szüretet szeretnék. Éreztem benne a kihívást, és azt, hogyan tudnék/szeretnék minden évben minél precízebben bort készíteni.

Fotó: Dancsecs Ferenc / Furmint_photo

Milyen feladatokban vállalsz kulcsszerepet a Barta pincészet életében, a borászkodás mellett?

Mivel a dűlő nagyrészt determinálja, hogy prémium borokat készítsünk, ezért a bor mellett fontos, hogy sokféle és magas minőségű szolgáltatást kínáljunk.
Ügyvezető igazgatóként és borászként sokféle teendő hárult rám; a borkészítés mellett az apró-cseprő dolgoktól kezdve a külföldi partnerekkel való kommunikáción, utazásokon át, egészen a pincészet fejlesztéséig minden, amit el tudsz képzelni.  Volt, hogy a borászatot, volt hogy a Kúriát, a Vendégházat, a  kertet nyílt lehetőség fejleszteni. A borászkodásban és az értékek építésében így teljesen megtaláltam magam, feladatokat állítottam magam elé, és szerencsére lehetőséget is adott a megvalósításra a tulajdonos, Barta család. Nagy szeretettel csináltam. Máshogy nem is lehetett volna.

Fotó: Szentirmai Zsolt

A múlt idő pedig annak szól, hogy életed egy új, izgalmas szakaszába érkeztél: anya leszel, lettél, amihez ezúton is szívből gratulálok. Így egy lépést hátra kell lépned a borászkodástól, ha jól gondolom?

Bizony, a szüretben fog érkezni a méhemben szorgosan növekvő-fejlődő kisangyal, így egy időre eltávolodom a pincészettől. Na nem teljesen, néha azért be fogok menni, kóstolni.

Akit egyszer megfertőz egy borvidék, az az élete részéve válik. Ha akarnék sem tudnék tőle szabadulni.

Fotó: Dancsecs Ferenc / Furmint_photo

A pincészet csapata hogyan tudott téged, titeket támogatni ebben az időszakban?

Nehéz volt hátralépni és lelassítani, megadni magamnak a lehetőséget és az időt, mivel szenvedélyesen szeretem a szakmámat és elhívatott vagyok a fejlődés, fejlesztések iránt. Sűrűn kellett rá figyelmeztetnem magam, hogy kismama vagyok és bánjak finoman a napi, munkahelyi tevékenységekkel. Júliustól teljesen visszavonultam egy időre, hogy utána újabb gondolatokkal gazdagodva alakítsam tovább a sorsot. Nagy szerencsém van abban, hogy szuper csapat van mellettem Mádon. Igyekeznek a várandósságom kezdete óta megoldani mindent, amit tudnak és folyamatosan vették le rólam a terheket, amit lehetett. A pincében 2019 óta Tóth Ádám a segítségem, aki immár a Barta pince tehetséges borászaként viszi tovább a borkészítést.

Hogyan kell elképzelni a kismama kóstolást?

Várandósan egészen máshogy alakul a borkóstolás: sokkal többször kellett az első trimeszterben ugyanazokat a tételeket végigkóstolnom, mert bizonyos ízeket erősebben éreztem. Vagy például egyes szőlőfajtáktól émelyegtem. Ilyen volt a sárgamuskotály, valószínűleg az erős aroma- és ízprofil miatt. Amennyiben kóstolni láttak nem szakmabeliek, fura mód, ferdén néztek rám, pedig szakmailag kóstolok és köpök is. Egyébként az orvosi vélemények szerint kóstolhat is a várandós kismama.

Mennyire volt egyszerű összeegyeztetni a babatervezést, babavárást a borász életmóddal?

Amikor rájöttem, hogy mennyire szeretnék kisbabát, és a férjemmel nekiláttunk a “teendőknek”, el kellett kezdenem átfogalmazni az életemet. A minta, ami a családomból érkezett, hogy odatesszük magunkat, értéket teremtünk a munkánkban és otthon, a kompetenciáinknak megfelelő dolgokban segítséget nyújtunk másoknak, átdefiniálásra várt. Ez egy hosszú és folyamatos munka volt részemről a pincészeten belül is. Egyfolytában azon kaptam magam, hogy az orvost le kellett mondanom az üzleti ebéd miatt. Ez volt a vészcsengő.

Azt hiszem ezt rengeteg nő átélheti, akik mindent visznek a hátukon. Nem lehet elégszer elmondani, mennyire nehezen fér meg egymás mellett a női karrierépítés és családépítés. A társadalmi elvárások nincsenek egyensúlyban a férfiak és a nők között.

Sohasem féltem elmenni a végsőkig, szembenézni valamivel. Így tudtam, hogy ütközési pontig fogok elmenni azzal is, hogy kisbabánk legyen.

Persze vannak dolgok, amik erőből, vagy ésszel soha nem fognak sikerülni, főleg mikor a biológia sem szolgál magyarázattal. Már elindítottuk az örökbefogadási folyamatot is. Viszont azt érzetem, hogy érdemes leülni és századszorra, a szívemmel is átgondolni, hogy miért van az, hogy nem szeretne egy másik szív dobbanni a sajátom alatt.

Nagyon nehéz, és lelki erőt próbáló időszak lehetett ez…

Természetemből adódóan nagyon türelmetlen vagyok,

…idáig az élet két területén sikerült alárendelődnöm és elfogadnom, hogy meg kell adnom az időt és a teret valaminek: amíg vártam, hogy megfoganjon a kislányunk, azaz egy kis angyal a felhők felett minket válasszon, a másik pedig a borkészítés.

Lassan ment, de érdemes volt folyamatosan elengedni és átfogalmazni a feladataimat, azokat az embereket tudni magam körül, akik hasonló értékek mentén gondolkodnak. Olykor a sok jó tanács, és a sok ember között nehéz megtalálni a belső, avagy a saját hangunkat, vagy legalábbis azt hallatni. Vagy újra és újra kimondani, hogy megértsék, de legalább meghallják. 
Egy változtatás lehet drasztikus, vagy egy folyamatos munka. Én a folyamatos munka mellett döntöttem, hogy megérkezhessek oda, ahová hitben és gondolatban már régóta készültem.

Az első pillanatban, amikor eljutottam oda, hogy “most én jövök és itt az idő, elengedem a kormányt, kiveszem az összes szabadságom és ezúttal kérem, ne számítsatok rám”, ezekben a hetekben azonnal megtörtént a csoda.

Valaki, aki már régóta várta ezt a pillanatot, elérkezettnek érezte, hogy megfoganjon és mellettünk döntsön.

Fantasztikus és egyben nagyon megható, szívmelengető ezt hallani, gondolom megélni is…

Nehéz olyan témában megszólalni, amiben úgy tűnik, nincs teljesen kialakult véleményünk. Pedig a felszín alatt ott van minden és nagyon jól tudjuk, merre orientálódjunk, mit szeretnénk. Pszichológia előadáson azt tanultam, Gandhitól:

“Hited gondolattá válik, gondolatodból szó lesz, szavadból tett, tettedből szokás, szokásodból érték, értékből sors.”

Azt hiszem, egy élet során sokszor túl lassan érkezünk meg oda, hogy egy-egy hitünk valóban sorssá váljon. Rá kell jöjjünk, hogy a viselkedés-cselekvés a kulcs.
Ma egy 9 hónapos kislány magzat izeg-mozog a méhemben. Minden nap öröm, és egyben megerősítés, visszacsatolás.

Biztosan tudom és érzem, hogy az út amin haladok, az enyém, és bármi történjen, ezt a sorsot szeretném átélni: a bennem növekvő életet a legnagyobb odafordulással és szeretettel szeretni.

Nyitófotó: Dancsecs Ferenc / Furmint_photo